Eltűnt érzelmek

(Rosemary)

Utáltam várni. Rémes volt a tudatlanság. A feszült hangulat, az agyontépázott idegek, miközben nem tudtunk egymásnak támaszt adni sem, mert mindenki magában őrlődött. 

Any persze, aki aggódásunk tárgya volt, ájultan aludt az ágyában semmiről sem tudva. A fiúk hol idegesen járkáltak fel-alá, hol a kanapén meredtek maguk elé, hol egymással veszekedtek értelmetlen dolgokon. 

Eközben én tehetetlenségemben csak rágtam magam a történteken. 

Any éppen Jonathanról panaszkodott, és fogalma sem volt, hogy gyakorlatilag mérges rá, vagy mérhetetlenül szomorú miatta. Teljesen összezavarodott, nem tudta mihez kezdjen, haza akart menni, de legszívesebben csak behúzott volna egyet a srácnak. Hadonászott, üvöltözött, majd hirtelen kétrét görnyedt és fennakadtak a szemei. Alig fogtam fel, a dolgokat, és mire odatérdeltem mellé már csak egy vakító fehér fényt láttam belőle. Lassan emelkedni kezdett, és egyre erősebben világított, majd hirtelen fehér szárnyak bújtak elő mögötte. Fogalmam sem volt mi történik így azt tettem ami először eszembe jutott.
- Tyler!!! - sikítottam és reméltem meghallja. Nem kellett sok idő Ty rohanva lépett be a szobába.
- Mi a... - kezdte de megállt amikor meglátta Anyt. - Francba! - mondta, majd azonnal Any mellett termett, megfogta a kezét, és lehúzta a földre. A fény kezdett halványulni, majd végleg eltűnt, és ott maradt Any két hatalmas, hófehér szárnnyal a hátán. Ájultan hullott Ty karjaiba, mire ő végighúzta a kezét a szárnyakon és azok visszahúzódtak barátnőm hátán.
- Maradj itt vele kicsit. - mondta és gyorsan kirohant, majd pár perc múlva visszatért és átvette Anyt.
Hirtelen Jonathan rohant be póló nélkül, egy mirelit borsóval a kezében. Ty Any hátára nyomta a borsót, és elmagyarázta barátjának mi történt, aki a hallottakra fal fehér lett. Miután Tyler megvizsgálta barátnőm hátát, lefektette az ágyra, majd kézen fogott és lementünk a nappaliba, otthagyva Jonathant.
- Megjött az e-mail. - pattant fel Ty kirántva engem az emlékeim közül.
- Mit ír? - ment utána rögtön Jonathan.
- Jézusom...Ő az. - hallottam a barátomat, de nem értettem semmit.
- Nem lehet. Ez lehetetlen! - olvasta sebesen Jonathan is az e-mailt.
- Annabell McEnzie. Három hónaposan tűnt el a királyi palotából, azóta nem találják. A hercegnő különleges képességekkel rendelkezik, melyek ismeretlenek. Eltűnése rejtélyes körülmények között történt, senki nem talált rá magyarázatot. A trón, örökös hiányában a királynő húgára szállt. - olvasta hangosan Ty.
- Valaki magyarázza el nekem is mi van. - mondtam mire a két fiú rám nézett, majd egymásra és megint rám.
- A barátnőd az eltűnt hercegnő és most ébredt öntudatra. Mi mindketten angyalok vagyunk. - közölte lazán a barátom én pedig normális reakció hiányában elkezdtem nevetni. Ez csak valami vicc lehet.
- Komolyan mondtuk. - felelte Jonathan. Bambán néztem rá, nem tudtam elhinni.
- Igazuk van. - hallottam meg barátnőm hangját a hátam mögött. Megfordultam és láttam, hogy akkor lép be a nappaliba. Leesett az állam, a haja...a gyönyörű szőke haja hófehéren omlott a vállára és csak még jobban kiemelte kék szemeit. Nem jutottam szóhoz. - Mindketten angyalok. - mondta és a fiúk felé fordult. - Jack és Cole pedig bukottak, ugye? - a két fiú egyszerre bólintott.
- Nézd Any...beszélhetünk? - kérdezte Jonathan.
- Miről kéne beszélnünk? - nézett rá értetlenül barátnőm.
- Arról ami történt...a napokban.
- Hagyd csak. Nem számít. - egyként fordultunk felé, de nem foglalkozott velünk. - Visszamegyek a szobámba. Holnap meglátogatjuk a tanácsot. - mondta színtelen hangon, mi pedig nem értettük mi van.
- Tessék? - kérdezték kórusban a fiúk, de Any már elindult. Utánarohantam és a szobában értem utol.
- Mégis mi ez az egész? - akadtam ki.
- Nem tudok többet mondani mint a fiúk. Még én se értek mindent.
- Nem erre gondoltam. Jonathan tisztázni akarta veled a dolgokat. Miért nem engedted?
- Nem érdekel. - felelte lazán.
- Tessék?!
- Nem tudom. Úgy érzem elmúlt minden amit iránta éreztem. - fejtette ki.
- Elmúlt? Csak úgy? Szerintem csak hirtelen történt sok dolog és össze vagy zavarodva. - próbálkoztam, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy csak úgy elmúlt a szerelem.
- Nem. Nem érzek semmit. Ha rá gondolok nem vagyok se dühös, se szomorú, semmi olyasmi ami azelőtt voltam, mielőtt ez történt velem. Egyszerűen eltűntek az érzéseim iránta.
- Oké, figyelj menjünk el sétálni, szellőztessük ki a fejünket, semmi angyal, semmi pasiügy, csak mi. - vetettem fel, és barátnőm egyből kapott a lehetőségen.
- Indulás. - pattant fel.
- Öltözz át. - utaltam a hátán szakadt ruhájára. 
Miután átöltöztünk és természetesen bikinit is vettünk, elindultunk a partra. Lesétáltunk egészen addig a mólóig ahol pár napja Any szülinapján beszélgettük végig a napot. Rengeteget beszéltünk, kiveséztünk mindent amit csak lehetett és nincs köze a fiúkhoz, meg az egész mizériához ami történt. Nosztalgiáztunk, és sokat nevettünk, de észrevettem, hogy barátnőm megváltozott. Mintha valami megtört volna benne, tényleg úgy beszélt, mint akinek alig maradtak érzelmei. Nem csak Jonathan iránt, hanem mindennel kapcsolatban. A kedves, szelíd, aranyos Any mintha eltűnt volna, vagy valaki bezárta volna előtte az ajtót. Néha kinézett és elődugta a fejét, de szinte teljesen csendben maradt és teljesen átadta a hatalmat ennek az új, érzelemmentes, komoly lánynak. Nem tudom mi lesz most. Nem is akarok belegondolni.

***

Este a konyhában ültem, nem tudtam aludni. Csak ültem és a jégrémemet kavargattam. Mát teljesen elolvadt a tálba csak egy folyékony hideg valami volt. 

- Te se tudsz aludni? - hallottam hirtelen Ty hangját, egész közel a fülemnél. Oldalra fordultam és kaptam egy puszit a számra.
- Nem tudom mihez kezdjek vele. Teljesen kifordult önmagából. - panaszkodtam.
- Észrevettük mi is, de ez normális. Mi is ilyenek voltunk, mikor először bújt elő a szárnyunk. El fog múlni. - próbált nyugtatni.
- Azt mondta nem érez semmit már Jonathan iránt. Csak úgy elmúlt. Én ezt nem értem.
- Jonathan is ki van borulva. Nem hiszi el mekkora barom volt. Az pedig, hogy Any nem engedi tisztázni a dolgokat csak ront a helyzeten. Dühöng, szerintem még az éjszaka folyamán elmegy repülni. - fejtett ki véleményét Ty. Hozzábújtam ő pedig simogatni kezdte a hátam.
- Mi lesz most velünk? - aggódtam tovább.
- Nem tudom. Várunk...
- Utálok várni. - nyögtem fel.
- Menjünk aludni. - javasolta. - Gyere át hozzám. Szerintem Jonathan már kiszökött.
- Rendben. Menjünk. - álltam fel, és indultam meg. Ty követett, majd bementünk a fiúk szobájába. Igaza volt Jonathan nem volt sehol ellenben az ablak tárva nyitva volt. Bebújtunk az ágyba, és próbálkoztunk a lehetetlennel...elalvással.
- Nem tudok aludni. - sóhajtott fel mellettem Ty.
- Én se. - fordultam oda hozzá, majd felkönyököltem és egy gyors csókot nyomtam a szájára. Legalábbis én gyorsnak terveztem, de ő elmélyítette. Átkarolta a nyakam és beletúrt a hajamba, hogy közelebb húzzon magához.Egyre hevesebben csókoltuk egymást, teljesen egymásba gabalyodtunk. Keze a pólóm alá csúszott, majd nem sokkal később le is vette azt. Simogatott és a nyakamat csókolta, egyre lejjebb haladt, kikapcsolta a melltartóm és az is pólóm mellé került a földre. Levettem a felsőjét és az is a kupacon landolt. Visszatért a számhoz, és ott folytattuk nyelvcsatánkat ahol abbahagytuk...

Az új angyal

(Jonathan)

Egész éjjel csak forgolódtam, nem tudtam Anyt kiverni a fejemből. Ahogy csókolom, még most is remegek a gondolatra. Legszívesebben átmentem volna hozzá, hogy ott folytassuk ahol abbahagytuk. 

Reggel a konyhában ülve ittam a kávémat mikor Rose bejött. Leült velem szembe, töltött magának is kávét majd jelentőségteljesen rám nézett. 

- Szóval...a barátnőm egész éjjel nem aludt, csak forgolódott és a párnáját szorongatta. Van valami elképzelésed mi áll a háttérben? - húzta fel szemöldökét.

- Miért gondolod, hogy közöm van hozzá? 

- Hát nem is tudom...talán azért, mert be voltatok zárkózva a fürdőbe? - újabb szemöldökhúzogatás.

- Mi köze ennek Any alváshiányához? - kezdtem ideges lenni.

- Ezt szeretném én is kideríteni. Ismerem a barátnőmet és csak akkor ilyen amikor rólad van szó, szóval bökd ki szépen.

- Foglalkozz a magad dolgával! - pattantam fel és elindultam fel a szobámba.

- Min veszekedtetek? - lépett elő Any a szobájából. - olyan édes volt a kialvatlan pofijával, és az álmos szemeivel. Meg akartam csókolni... nagyon...olyan jó illata volt és...

- Nem veszekedtünk. - mondtam gyorsan és elmentem mellette nehogy elkapjon a hév.

- De... - hallottam még Any hangját mielőtt bevágtam az ajtót. Ez így nem lesz jó. Akárhányszor ránézek az jut eszembe ahogy ölel és csókol...

***

A napot próbáltam a szobámban tölteni, csak enni mentem le és ügyelve, hogy ne fussak össze Anyvel.   Késő délután viszont mégis sikerült.

- Miért kerülsz? Mi bajod van? - állta el az utam.

- Nem kerüllek. - próbáltam kikerülni.

- Na idefigyelj! Az egy dolog, hogy olyanokat mondasz, hogy nem tudsz kiverni a fejedből, de az már más, hogy le is smárolsz utána! Majd dühösen lelépsz és utána folyamatosan kerülsz! - kiabált, és most először tűnt tényleg dühösnek.

- Nézd, ebből nem lesz semmi. Nem vagy az esetem és kizárt, hogy kikezdenék veled. Túl sokat voltam a napon azért mondtam azt amit, csókolózni pedig te kezdtél el. - könnybe lábadt a szeme. Legszívesebben megöleltem volna, de nem lehet. Így csak elsétáltam mellette és a szívem szakadt meg.

- Mi a fenét műveltél?! - rontott be dühösen Ty a szobába.

- Én semmit. - mondtam nyugodtan.

- Akkor mi baja Anynek?! - üvöltözött tovább haverom.

- Megmondtam neki, hogy hagyjon békén. 

- Te nem vagy normális. Miért kell ekkora fasznak lenned?! Felfogod te egyáltalán mi van? A csaj akit szeretsz viszont szeret!

- Pont ezért nem fogom megöletni! - akadtam ki én is.

- Ezzel csak még nagyobb fájdalmat okozol mindkettőtöknek! Ajánlom, hogy beszélj vele! - és ezzel magamra hagyott a szobában.
Persze...beszéljek vele...és az mire lenne jó? A vége ugyanaz lenne mint legutóbb.
Nem akarom látni Anyt...
Csak sétálgattam fel-alá a parton, azt se tudtam merre megyek. Nem érdekelt semmi, bárhol jó ahol nem botlok bele szőke, édes csábítókba.  Ahogy sétáltam nekimentem valaminek, illetve valakinek. Egy sötét hajú lány nézett fel rám a földről morcosan.
- Nem látsz paraszt? - morgott a földön.
- Nem csak te vagy a Földön Muci. - barna szemek villantak rám mérgesen.
- Legalább segíts fel! - nyújtotta a karját. Megfogtam és felhúztam magamhoz a lányt, a vékony ruháján keresztül teste szorosan hozzám simult. Még mindig fogva a csuklóját a szájára tapasztottam az enyémet. Erre a kis harcias liba megharapott, mire elengedtem a csuklóját. A következő pillanatba egy hatalmas pofon mogorva tulajdonosa lettem. Megragadtam a lány derekát és visszahúztam magamhoz, de egy határozott rúgás megállított.
- Még csak randizni se voltunk, de már ledugtad a nyelved a torkomon! - sipította erősen elpirult arccal.
- Megiszunk valamit? - kérdeztem kaján vigyorral a képemen. A lány meglepődött, majd elkerekedett szemekkel bólintott.
- Nem is vagy olyan reménytelen...- motyogta, mire elindultam a legközelebbi bár felé.
- Jössz? - fordultam vissza, a lány pedig követett.
Csendben sétáltunk a bárig én pedig azon gondolkodtam mi a fészkes fenét csinálok. Nem vagyok normális...Ty meg fog ölni.
- Jó napot! Mit adhatok? - zökkentett ki a pultos csaj.
- Szia egy Blue hawaiian lesz. - adta le rendelését partnerem.
- Egy Champagne. - vetettem oda én is mire a pultosunk serényen keverni kezdte koktéljainkat.
- Na Cica elárulod milyen névre hallgatsz, vagy adjak egyet én? - fordultam a fekete szépség felé.
- Alíz vagyok. És te bunkókám?
- Aki csak szeretnéd hogy legyek. - kacsintottam rá.
Közben megkaptunk a rendelésünket is és hálát adtam az égnek az alkoholért...
A harmadik koktél után úgy döntöttünk elmegyünk sétálni. Mint kiderült Alíz elég beszédes csaj, be nem áll a szája...a felét meg se hallom. A házunk közelébe vagyunk, ez még jól is jöhet...
- Szóval barátnőiddel vagy itt. És miért pont Hawaii? - kérdeztem.
- A buli miatt mi másért? - kuncogta mellettem.
- És most milyen a buli? - léptem közelebb hozzá. Alíz elpirult és kuncogott egy kicsit, mire megragadtam a derekát és megcsókoltam. Most egyből visszacsókolt, a karjait a nyakam köré fonta. - Folytassuk a bulit. - mondtam majd behúztam őt a házunkba, egyenesen fel a szobámba.
Az ágyon kötöttünk ki és egy pillanatra sem szakadt el a számtól. A kezem a felsője alá csúszott és a csupasz bőrt simogattam. Majd áthúztam a feje felett a felsőt és elhajítottam. Tovább simogattam a mellét, közben a nyakát csókolgattam, mire egy halk sóhaj hagyta el a száját. A keze a hajamat szántotta, majd felhúzta a pólóm és az övé mellé került. Kikapcsoltam a melltartóját és egyből rácuppantam az érzékeny bimbóira.
Már épp gomboltam volna ki a nadrágját mikor berontottak a szobába.
- Bocsi Cica ez nem a te napod. Tünés! - mondta Tyler cseppet sem kedvesen. Szegény Alíz felkapta a melltartóját és a pólóját majd kiviharzott a szobából. Ty elém lépett és behúzott egyet.
- Hozz jeget a csajok szobájában. - mondta és kiment. Nekem eljutott a tudatomig mit is mondott és lerohantam a fagyasztóhoz. Miközben rohantam fel a fagyasztott borsóval a kezemben vagy ötven féle helyzet eszembe jutott miért kellhet a jég...és egyik sem tetszett...
A szobába érve Anyt a Földön találtam, feje Rose ölében, Ty pedig a hátát vizsgálta amin két friss heg látszott "V" alakban.
Odarohantam és Ty kezébe nyomtam a borsót.
- Mi történt? - kérdeztem tőlük.
- Előbújtak a szárnyai. - jegyezte meg halkan Ty, mire azt hittem menten rosszul leszek.
- Lehetetlen. - suttogtam magam elé.
Végignéztem ahogy Ty óvatosan lefekteti Anyt az ágyára, betakarja majd Roseal együtt lemennek.
Moccanni sem bírtam. Lezsibbadt az agyam. Any...szárnyai...lehetetlen...
Bénult elmével lementem a nappaliba és a laptop előtt találtam meg barátomat Roseal az oldalán.
- Lekértem az aktáját a nyilvántartásból. - jelentette ki. Feldolgoztam...Any benne van a nyilvántartásban...
- Ty...most mi lesz? - néztem rá kétségbeesetten.
- Várunk.
- Istenem mekkora balfasz vagyok. - nyögtem és ledőltem a kanapéra.
- Ez csak neked újdonság. - vágta a fejemhez Tyler. 

Szeretsz?

(Annabell)

Az egész napot a szobámban töltöttem. Nem voltam hajlandó beszélni senkivel. Rose hozott fel nekem kaját és próbált beszélgetni velem, de fél óra próbálkozás után feladta. Ty is benézett párszor, bár ő inkább csak azért, hogy megbizonyosodjon arról nem vágtam még eret. Jonathanról nem is hallottam. Lelépett azzal a ribanccal és azóta haza se jött. Jack hívogatott folyamatosan, de nem vettem fel. Nem akarom többet látni. Az egyetlen dolog amit akarok az az, hogy végre el tudjam felejteni Jonathant. 

- Any... - kukucskált be Rose az ajtón. - Lemegyünk fürdeni, nincs kedved velünk jönni? Az se baj ha nem szólalsz meg csak legyél velünk. - végülis egy kis napfény nem árthat. Felkeltem az ágyból, átvettem a bikinimet, összeszedtem a cuccaimat, Rose türelmesen várt. Mikor elkészültem csendben követtem barátnőmet és Tyt, akik kézenfogva sétáltak előttem. Nem is tűnt fel, hogy összejöttek...bár tegnap érezhető volt a viselkedésükön, hogy valami változott, de észre se vettem...milyen önző barátnő vagyok...

Letelepedtünk egy fa alá, nehogy napszúrást kapjunk. Rose és Ty elmenetek úszni én pedig elterültem a törölközőmön és napoztam. Néztem ahogy az emberek boldogan sétálgatnak a parton, vagy játszanak a vízben. Egy kisfiú labdázott nem messze tőlem az apukájával, eszembe jutott az én apukám. Amikor kicsi voltam sokszor játszott velem a kertben. Anya persze soha nem volt otthon, így szinte mindig apuval voltam, ezért is viselt meg nagyon mikor elhagyott minket. Teljesen összeomlottam és egyedül éreztem magam. Akkor ismerkedtem meg Roseal, aki kirántott a szomorúságomból. 

Hirtelen egy párra lettem figyelmes...a fiú magas volt, sötét haj és kidolgozott test, az oldalán egy magas szőke lány csüngött. A fiút azonnal felismertem, Jonathan volt. A lány viszont nem ugyanaz volt akit legutóbb láttam. A szívem majd megszakadt, mikor láttam őket. A lány nagyon magyarázott valamit, de Jonathan nem is figyelt rá. Addig figyeltem őket amíg el nem tűntek a látóteremből, majd eleredtek a könnyeim. Miért fáj ennyire?...

***

Egy angyal közeledett felém. A semmiből tűnt fel hirtelen. Gyönyörű volt, a hatalmas fehér szárnyai világítottak a sötétben. Az arcát nem láttam, de egyre csak közeledett. Hirtelen vágyat éreztem, hogy megérintsem. Felemeltem a kezem, de nem értem el. Ahogy közeledett egyre többet láttam belőle. Szépen kidolgozott izmait, széles vállait, borostás arcát, és egy nagyon sötét szempárt. Ismerősnek tűnt. A szívem hirtelen fájni kezdett. Az angyal csak jött felém, kecsesen sétált, én pedig már majdnem elértem őt. Közelebb léptem hozzá és bevillant egy kép. Egy lányt csókol, egy másik lányt...Jonathan...az angyal hirtelen megölelt...nem, nem angyal volt...Jonathan volt az...

Hirtelen egy sötét alak ugrott elő, szintén a semmiből. Neki is voltak szárnyai, de neki feketék voltak. A szemei sötéten világítottak és felénk futott. Jonathan maga mögé rántott és várta, hogy a másik neki rontson. Felismertem az ő arcát is...Jack...

Hirtelen felriadtam és a napsütötte tengerparton találtam magam. A fejem hasogatott és szédültem. Biztos napszúrást kaptam...elővettem a táskámból egy palack vizet és megláttam egy fehér tollat a törölközőn. Nagyobb volt mint egy madártoll, és hófehér, szinte világított még a napsütésben is. 

Azzal a lendülettel dobtam el a tollat és felugrottam. Mivel szédültem még majdnem elestem, de valaki megtartott. Felnéztem és egy sötét szempárt láttam. Most egyből felismertem Jonathant és ellöktem magamtól.

- Ne érj hozzám! - üvöltöttem, és lehuppantam a földre. Ittam pár korty vizet és a szédülés kezdett múlni. A fejem ugyan még mindig hasogatott, de legalább hányingerem nem volt. Biztos a napszúrás...

Jonathan még mindig ott állt mellettem. Nem néztem rá, inkább lefeküdtem és nem vettem róla tudomást. Leült mellém, de nem próbált beszélgetni...csak ült némán. 

Rose és Ty is csatlakoztak hozzánk. 

Nem sokkal később elindultunk vissza a házba. Rose és Ty nekilátott a vacsorának Jonathan pedig eltűnt a szobájában. Leültem a nappaliban a Tv elé, de odáig már nem jutottam, hogy be is kapcsoljam. Csak meredtem magam elé és a mai álmomon gondolkodtam. Az álom nem is izgatott annyira amíg meg nem találtam a tollat. Határozottan nem madártoll volt. Olyan volt mint Jonathan szárnyának a tollai. De miért pont ő volt az angyal az álmomban, és Jack...ő, hogy került a képbe? Miért támadta meg Jonathant, vagy engem akart igazából? Egyre zavarosabb volt ez az egész...

- Elmegyek fürdeni. - szóltam be a konyhába majd felbattyogtam az emeletre. Bementem a fürdőbe és bezártam magam mögött az ajtót. Mikor megfordultam láttam csak, hogy valaki áll a zuhany alatt. Mivel Rose és Ty lennt főznek...Jonathan kilépett a zuhanyzóból és nagyon meglepődött. 

- Bocs már megyek is. - mondtam pirulva és már fordultam is az ajtóhoz. Próbáltam elfordítani a kulcsot, egy bökkenő volt csak...nem fordult el! Beragadtam a fürdőbe Jonathannal! - Vagy mégsem megyek. - fordultam Jonathan felé, aki tök lazán ácsorgott egy szál törölközőben.

- Beletörted a kulcsot? - kérdezte, majd mellém lépett és megnézte az ajtót. - Bele hát... - morogta.

- Ilyen nincs. - bosszankodtam én is. - Legalább öltözz fel. 

- Kinnt vannak a ruháim a szobámba. - mondta. Hát ez remek! Itt ragadtam a meztelen Jonathannal és valószínűleg nem jutunk ki egyhamar. - Van nálad telefon? - nézett rám.

- Nincs... - ki visz a fürdőszobába telefont?! Odaléptem az ajtóhoz és elkezdtem dörömbölni, hátha Rose meghallja.- ROSEE!!! TYY!! - üvöltöttem, de semmi.

- Úgysem hallják. - nyugtatott le Jonathan. Fogtam magam és leültem a földre az ajtó elé. Leült mellém.

- Pucéran jöttél be? - kérdeztem tőle.

- Igen. - vigyorodott el.

- Valószínűleg az aktuális dugópajtid a szobádban vár, szóval reméljük hamar hiányolni fog és elkezd majd  keresni. - vágtam hozzá.

- Nincs senki a szobámban. - felelte nyugodtan, tudomást sem véve a hangnememről.

- Még a végén megsajnállak, szegény Jonathan nincs kivel dugnia. - feszítettem tovább a húrt.

- Ezt most fejezd be! - erre már felfigyelt és felém fordult, de eszem ágában sem volt abbahagyni. Ha már itt vagyok vele összezárva ne csak én érezzem magam szarul.

- Miért? Nincs igazam? - fordultam én is felé.

- Nem tudsz te semmit! - vágta hozzám.

- Mert soha nem mondasz el semmit nekem! - mostmár igazán dühös voltam.

- Mit akarsz tudni?! Hogy nem tudlak kiverni a fejemből?! Hogy mindig téged akarlak?! - látszott rajta, hogy ezt nem akarta hangosan kimondani. Meglepte saját magát, engem pedig lesokkolt.

- Négy éve mindig melletted voltam és észre se vettél. - mondtam, inkább magamnak mint neki.

- Mert nem tehetem. Nem foglak veszélybe sodorni.

- Fogalmam sincs miről beszélsz! - a sírás határán álltam.

- Tudom, és nem is mondhatom el. - semmit nem értettem abból amit mondott. Miért? Miért kell ennyire bonyolultnak lennie? 

Magam sem tudom mi ütött belém, de fogtam magam és megcsókoltam őt. Ami még jobban meglepett, hogy azonnal viszonozta, szorosan magához ölelt és nyelvével bebocsájtást kért. A hajába túrtam és beengedtem őt. Egyre jobban, egyre hevesebben csókoltuk egymást. A hátamat simogatta, majd a pólóm alá csúszott a keze. Én is felfedeztem csupasz mellkasát, hátát karmoltam és egyre közelebb húztam magamhoz. Elkezdte felfelé húzni a pólóm, majd áthúzta a fejemen és messzire hajította. A nyakamat csókolta, és finoman harapdálta. Mámorító érzés volt, még többet akartam. Hanyatt feküdtem és húztam magammal őt is. A szeme szinte perzselt, tele volt vággyal és szenvedéllyel. Újra a nyakamat kezdte kényeztetni, majd haladt lejjebb a kulcscsontomra, a mellemre. Kibontotta a bikini pántját és lekerült rólam az is. A mellemet kezdte csókolgatni, én pedig a haját markoltam. A hátam ívbe feszült és halkan nyögtem egyet. Jonathan is szaporábban kezdte venni a levegőt, miközben egyre lejjebb haladt nyelvével. 

Hirtelen halk kopogást hallottunk.

- Any...- hallottuk Rose hangját. - Kész a kaja. Jonathanra néztem, hogy most mi tévők legyünk. Ha elmegy, bennt ragadunk ki tudja meddig, de ha szólunk neki...

- Rose, lécci szólj Tynak, hogy nem nyílik az ajtó. - mondta Jonathan.

- Jonathan?! Nem Any fürdik? - hallottuk barátnőm meglepett hangját.

- Én is itt vagyok. - mondtam halkan, mert még mindig nem állt helyre a légzésem.

- Azonnal itt vagyok.- mondta majd elsietett.

- Mi...most... - kezdtem, de Jonathan belém fojtotta a szót és megcsókolt. 

- Jobb lesz ha felöltözöl. - mondta.

Pár pillanat múlva hallottuk ahogy Ty morog valamit az ajtó túloldaláról majd pár perc múlva nyitva volt az ajtó. Rose egyből odarohant hozzám, én pedig pipacsvörös lettem. Jonathan egyből kirontott a fürdőből és hangos csattanással bevágta maga mögött a szobája ajtaját. Összerezzentem, és összeszorult a szívem. 

- Lefürdök. - jelentettem ki mire mindketten magamra hagytak. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. Próbáltam lemosni magamról az érintését, de nem értem vele semmit. A gondolataimból nem tudtam kiverni őt...

Zavaros érzelmek

(Tyler)

Nem is számítottam rá, hogy a lányok délnél előbb felkelnek, így összeütöttem egy kis Fish&chipset. Persze nem hiszem, hogy enni fognak ha másnaposak lesznek és ahogy elnéztem a tegnap esti termést, hét üveg bor, ez elég valószínű. Nagyon kiborított Rose viselkedése és Jonathan se volt épp jó hangulatában. Kora reggel lelépett és valami olyasmit mormogott, hogy majd este jön.
- Jóreggelt. Mi finom készül? - libbent be Rose a konyhába üdén és mosolygósan. Meglepően jól nézett ki, nem úgy mint aki másnapos. Leült velem szembe és nézte ahogy főzök.
- Fish&chips. Kérsz te is?
- Naná! Farkas éhes vagyok.
- Any? - kérdeztem.
- Alszik. De jól lesz ő is. Hagytam neki fájdalomcsillapítót. Jonathan?
- Kiborult, elviharzott reggel, este jön. - foglaltam össze. Rose meg se lepődött az információn.
- Te is ki vagy bukva? - kérdezte hirtelen én pedig nem tudtam mit válaszoljak.
- Van rá okom? - tereltem.
- Megcsókoltam Colet. - ezt jobb lett volna nem közölnie. Így is ideges voltam, mostmár dühös is vagyok.
- Legyetek boldogok. - vágtam hozza gorombán.
- Nem jövök össze vele...
- Miért? - vágtam  a szavába. - Smárolni jó vele, akkor mi tart vissza? Vele is csak játszani fogsz?
- Mást szeretek azért nem jövök össze vele te barom! - kiabálta sírva, majd felfutott az emeletre.
Nem kellett tíz perc Any mérgesen vágtatott le hozzám.
- Hogy lehet valaki ekkora faszfej mint te?! - üvöltötte, majd próbált mérgesen nézni de nem igen jött össze neki.
- Most éppen miért? - tettem az ártatlant.
- Ajánlom, hogy bocsántot kérj tőle, vagy én magam heréllek ki! - honnan a fenéből szed ilyeneket az ártatlan kis Any, aki a pénisz szót nem merte eddig kimondani??!!
- Tudod mit...csak a heréim biztonsága miatt beszélek vele. - mondtam majd elindultam fel Rosehoz.
Az ágyán kuporgott és sírt. Leültem mellé, és elkezdtem simogatni a hátát.
- Mit akarsz? - kérdezte Rose.
- Any felküldött bocsánatot kérni...különben kiherél...szóval...bocsánat. - bár pontosan nem tudtam miért kértem bocsánatot...
- Kösz. - mondta és megölelt. Virág illata van...basszus...meg akarom csókólni. - Miaz? Furcsán nézel...
Nem tudom mi történt, de nem tudtam tovább visszafogni magam. Magamhoz húztam és megcsókoltam. Először meglepődött és el akart lökni, de erősebben öleltem, mire visszacsókolt. A nyelvemmel végigsimítottam az ajkát, mire ő felsóhajtott. Elmélyítettem a csókot, átkarolta a nyakam és szorosabban hozzám simult. Mindketten kapkodtuk a levegőt amikor elhúzódott tőlem és tágra nyílt szemmel nézett rám.
- Mi volt...ez?
- Cole tényleg mázlista. - láttam a szemében felvillani a haragot, majd egy pillanattal később felképelt.
- Mit nem értesz azon, hogy Téged szeretlek te barom?! - üvöltötte mérgesen, én pedig nem hittem el amit mondott. Két féle film forgott le a fejemben...az egyik, hogy boldogok vagyunk együtt, a másik, hogy meghalunk mindketten a Klávé keze által...ez az amit nem hagyhattam.
Szorosan magamhoz öleltem és a fülébe súgtam "én is szeretlek".

***

Roseal lementünk a partra, és az egész délutánt együtt töltöttük. Nem akartam elhinni, hogy végre a karjaimban tarthatom, és csókolhatom amikor akarom. Boldog voltam bár tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani, de elhatároztam, hogy minden áron megvédem.

- Mire gondolsz? - kérdezte.

- Semmire. - mondtam mosolyogva és megcsókoltam. Egyből visszacsókolt és elkezdtünk a homokban hemperegni. 

- Tyler?! - szakítottak mindket félbe. Ahogy felnéztem Jonathan áll felettünk egy ismeretlen lánnyal. - Mi a faszt művelsz? - üvöltött rám.

- Ezt én is kérdezhetném. Ki ez? - böktem a csaj felé. Tekintettel, hogy úgy csüngött Jonathanon, mint valami pióca nem kellett sokat találgatnom. Egy újabb Any felejtő...bár tökéletes ellentéte volt Anynek, sötét hajú, magas igazi amazon. - Beszélhetünk? - kérdeztem Jonathant.
- Ja... - kaptam a rövid választ és el is indult.
- Mindjárt jövök. - adtam Rosenak egy gyors csókot, lemásztam róla és indultam Jonathan után. A kis ribit leültette egy padra ő meg ment tovább egy elhagyatott partrész felé.
- Mi a fenét képzelsz magadról?! Halott vagy a Klávé szemében ugye tudod?! - rontott nekem egyből.
- Te beszélsz? Ki az a ribanc?! - nem mintha nem tudnám...és nem mintha nem lenne igaza...
- Csak egy csaj. Viszont én nem öletem meg!
- De összetöröd Anyt! Az jobb?
- Miért törném össze? Neki ott van Jack! Amit te csinálsz az nem fair Roseal.
- Megvédem bármi áron. - a szárnyam se érdekel... - Viszont te elűzöd magad mellől Anyt.
- Nem kellek neki Ty! - nem bírtam tovább. Nagyon felbaszott ez a hozzáállás. Behúztam egyet Jonthannak.
- Ennél hülyébb nem lehetsz! - mondtam majd faképnél hagytam és visszamentem Rosehoz.
- Minden rendben? - kérdezte amint visszaértem.
- Persze csak megint hülye, mint mindig.
- Hazamenjünk? Kezd sötétedni.
- Menjünk. - szépen lassan hazasétáltunk. Közben besötétedett és a csillagok is előbújtak.
Mikor hazaértünk Anyt a nappaliban találtuk egy bögre kakaóval, egy csomag zsepivel és kisírt szemekkel. Rose egyből odafutott hozzá.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Jack...meg...meg... - csak mégjobban elkezdett sírni.
- Mit csinált? - próbálta kiszedni belőle Rose.
- Meg...megü...tött. - hüppögte.
- Hogy micsoda?! Megölöm! - pattan fel Rose, és indult volna az ajtó felé, de megragadtam a derekát és visszarántottam.
- Maradj nyugton. Miért ütött meg Any? - fordultam a kisírt szemű, hüppögő Anyhez.
- Nem...akar...tam vele...lefeküdni. - ezt sejtettem.
- Menj fel a szobába feküdj le aludni. - javasolta Rose barátnője pedig szót fogadott.

***

Másnap reggel lementem a konyhába kávéért és egy igen alulöltözött lányt találtam ott. A tegnapi csaj aki Jonathannal volt.

- Hogy hívnak? - kérdeztem a csajt.

- Chloe. - válaszolta.

- Akkor Chloe remélem nem kell megmutatnom merre van az ajtó.

- Nem megy sehova. - lépett be a konyhába Jonathan.

- Itt nem marad az biztos. Nem vagy normális, hogy hazahoztad. - mondtam és felmentem Rosehoz.

- Jóreggelt. - léptem be a szobájukba.

- Szia. - adott egy csókot Rose.

- Hol van Any? - kérdeztem.

- Lement kávét csinálni. 

- Basszus! Lent van Jonathan a csajjal tegnapról! - egyből indultam a konyhába, Rose a nyomomban.

- Képes volt hazahozni? 

Amikor leértünk a konyhába Any épp egy bögrét vágott Jonathanhoz. Haverom elkapta és lerakta a pultra. Chloe próbálta olyan picire összehúzni magát amennyire csak tudta, ez persze nehéz volt a magassága miatt. Rose odarohant Anyhez és valamit nagyon magyarázni kezdett neki.
- Dobd ki. - vetettem oda Jonathannak.
Odasétáltam Anyhez és meghallottam, hogy Rose épp azt ecseteli hogyan fogjál álmában kinyírni. Jesszus tegnap rólam is ilyen tervek készültek?
- Jól vagy? - kérdeztem Anyt.
- Igen. Elmentem...- és ezzel kisétált.
Jonathan is elment a csajjal szóval miénk volt az egész lakás Roseal...

Szülinap

(Rosemary)

Anyvel egész nap sütettük magunkat, a fiúkat meg elküldtük vásárolni. Reggel teljesen rápörögtem Any szülinapjára és megterveztem mindent majd kiadtam az utasításokat a fiúknak én meg eltereltem barátnőm figyelmét.

- Nah mesélj nekem erről a Jackről. Komoly a dolog? - kiváncsiskodtam.

- Nem tudom. Helyes meg minden de...

- De nem Jonathan. - vágtam barátnőm szavába. Mióta megismerkedtünk a fiúkkal Any bele volt zúgva Jonathanba, de ezt persze a srác a világért se vette volna észre. 

- Igen...de tudod azon gondolkodom, lehet túl kéne lépnem rajta. Végülis egyértelmű, hogy esélyem sincs nála... - utáltam ilyennek látni. Nem állt jól neki a szomorúság.

- Ne butáskodj ő a hülye, nem veszi észre a jót az orra előtt. - próbáltam vígasztalni, de hiába.

- Négy év Rose. Négy éve nem veszi észre. Ennyi, feladom és továbblépek és erre Jack tökéletes. Nem fogok vele komoly kapcsolatba kezdeni, de segít elfelejteni azt a hülyét. 

- Egy fősulira megyünk...minden nap látni fogod...szerinted kibírod? - ez annyira nem ő volt. Ő soha nem adta fel...majdnem olyan makacs volt mint én. Ezért is lettünk legjobb barátnők.

- Hát az majd kiderül... - felpattant és elkezdett a víz felé sétálni. - Gyere már. - fordult hátra én pedig követtem. 

***

Késő estig sikerült lennt tartanom Anyt a parton, remélem a fiúknak mindent sikerült elintézniük. Épp visszafele sétáltunk mikor Jack jött velünk szembe.

- Any! Pont téged kerestelek. Elrabolhatlak kicsit? - nézett rám.

- Persze vidd, de ne sokáig, programunk van. - mondtam és leültem egy padra. Jack karon ragadta Anyt, majd átadott neki egy kis dobozt. Any kinyitotta, majd ugrándozni kezdett. Jack nyakába borult, majd...MEGCSÓKOLTA! A barátnőm megcsókolt egy srácot aki nem Jonathan...nem tudom örüljek vagy inkább mérges legyek.

A kis légyott után Jack is velünk tartott haza. Mint kiderült valahonnan megtudta, hogy ma van Any szülinapja és meglepte egy nyaklánccal. Tényleg szép volt, rózsaszin kőből kifaragva egy szivecske. Tökéletesen illett Anyhez. 

Mikor megérkeztünk a fiúk a terv szerint kiabálták a "Meglepés! Boldog szülinapot!" szöveget, de azonnal el is hallgattak ahogy meglátták Jack Anyt ölelelő karját. Főleg Jonathan....attól féltem felrobban. Ajjaj mi lesz itt...

- Rose nem bánod, ha szólok Colenak, hogy jöjjön át? - kérdezte Jack.

- Nem, menj csak. - legalább lesz pár percünk Anyvel.

Miután Jack lelépett odaadtuk Any ajándékát. Egy hatalmas plüssmacit ami a szépen becsomagolt képkeretet nyújtotta át ami négyünket ábrázolt. Akkor készítettük amikor elmentünk hegyet mászni tavaly. Nem tudom, hogy a macinak, vagy a képnek örült jobban. Sírva fakadt majd mindenkit megölelt és hüppögős köszönömöket mondott nekünk.

- Felvágjuk a tortát? - kérdezte Ty. 

- Naná. - nevetett Any. Nem is ő lenne...

- Megjöttünk. - hallottuk Jack hangját. Mögötte felbukkant Cole is.

- Sziasztok. - köszönt, majd letelepedett mellém. - Hogy vagy Minnie? - kacsintott rám.

- Jól voltam...eddig. - ünneprontók. Minek kellenek ezek ide?

- Épp időbe értetek vissza, fel akartuk vágni a tortát. - lelkendezett Any. A fiúk felvették a mogorva ábrázatukat, egyiküknek sem tettszett ez a helyzet.

Felvágtuk a tortát, és elővettünk egy üveg bort. Kicsit feloldódtak a fiúk is ahogy előkerült a bor.

- Társasozzunk. - mondta Any.

- Nincs társasunk. De van kártyánk, meg zsetonunk. Póker? - ajánlotta Ty.

- De én nem tudok... - szomorkodott barátnőm.

- Majd segítek nyuszi. - ajánlotta Jack. Jonathan amint meghallotta a "nyuszi" szót mordult egyet. 

- Én felmegyek a szobámba. Jó játékot. - és ezzel lelépett. Láttam Tyon, hogy legszívesebben ő is hasonlóan tenne, de látta Anyn milyen rosszul érintette ez így inkább maradt.

 Pár óra pókerezés és még két üveg bor után Any és én becsiccsentettünk. Barátnőm totál kifordult önmagából és rámászott Jackre akinek persze tetszett a dolog. Cole egyre közelebb araszolt hozzám, a vállamra tette a kezét és a fülembe sugdosott, de az agyamig nem ért el, hogy mit. Ty egyre feszültebb lett, míg végül feladta, hogy tűrtőztesse magát és csatlakozott Jonathanhoz. Cole egyre csak beszélt hozzám, de nem értettem még mindig egy árva szavát se. Próbáltam felfogni mi történik és azt vettem észre, hogy Colet csókolom. Nem tudom, miért, de egyszerre fogott el kellemes és visszataszító érzés. Cole egyre csak nyomult előre a számba velem pedig forgott a világ...egyértelműen az alkohol miatt...
- Rose! - hallottam barátnőmet kuncogva beszélni. Elszakadtam Coletól és Anyre néztem. - Felmegyünk a szobába. - kuncogott tovább. Jack talpra segítette és épp indultak fel mikor eljutott az agyamig mit mondott Any. Felpattantam, ami nem volt a legjobb ötlet, mert megszédültem és majdnem elestem. Követtem őket a lépcsőig, majd megragadtam barátnőm karját.
- Nem! A fiúk hazamennek. - mondtam ellenkezést nem tűrő hangon.
- Na de Cicuska, mi is játszhatnánk ha szeretnéd. - ölelet meg hátulról Cole, nekem pedig hányingerem támadt. Leráztam magamról Cole kezeit és Anyre néztem.
- Te meg lefekszel aludni. Sziasztok fiúk. - mondtam és a fiúkat az ajtó felé tereltem. - Jóéjszakát.
- Kérsz jóéjtpuszit? - lépett közelebb Cole és ellenkezni se volt időm, újra ledugta a nyelvét a torkomon. Ellöktem magamtól, bevágtam az ajtót és lassan de biztosan haladtam előre, de nehéz volt a dolgom mert minden imbolygott körülöttem. Barátnőm ott ült a lépcső alján. Felkaroltam és elindultunk fel a lépcsőn.
- Cole és Rose összejöttek... - dudorászta Any kuncogva.
- Dehogy jöttünk össze. - mordultam rá.
Beértünk a szobába, lefektettem Anyt az ágyára és én is ledőltem a sajátomra. Nem kellett három perc máris aludtam...

Féltékenység

(Jonathan)

Reggel nevetgélésre ébredtem. Any kuncogott valamin a nappaliban, majd egy mély férfihang is társult hozzá. Felkaptam egy rövidgatyát és lebaktattam megnézni ki a fene tolakodott már megint be hozzánk.

Amint megláttam ki terpeszkedik a kanapén Anyvel elöntött a méreg. A sötétebb reptéri srác volt az, de

nem is ez zavart igazán, hanem az aurája...olyan sötét lila volt ami még a bukottak közül is kitűnt. 

Láttam ahogy egyre közelebb kerül Any rózsaszín emberi aurájához és ez nagyon nem tetszett. 

Kimentem a konyhába, és Tyt találtam a pultnál terpeszkedni.

- Mi a farnacot keres egy bukott a házunkban?! 

- Anyhez jött...mikor felébredtem már itt volt. Roset próbáltam meggyőzni, hogy dobja ki de nem hallgatott rám. Oda meg vissza van, hogy Any kifogott egy pasit. - kortyolgatta a kávéját, és ezzel totál kiborított.

- Téged nem is zavar?! 

- Dehogynem, de nem tudok vele mit kezdeni. Any nem engedi, hogy kidobjam. - hát persze, hogy nem...

Visszamentem a nappaliban és leültem Any másik oldalára. 

- Nem akarsz felöltözni? - kérdezte pirulva. 

- Miért? Jó idő van...

- Hello! Jack vagyok. - nyújtott kezet a gyerek félbeszakítva. 

- Jonathan. - ráztam vele kezet. - Bogaram megígérted, hogy ma eljössz velem úszni. - fordultam Any felé.

- Mikor ígértem ilyet? - nézett rám ártatlanul.

- Tegnap este mielőtt véglek kidőltél rajtam. 

- Hát az az előtt volt, hogy bunkó módon elküldtél este, szóval menj egyedül. - ezt Any mondta??? Nem hiszek a fülemnek.

- Rosemary! Beszélj a barátnőddel! - kiabáltam ki majd felálltam és otthagytam őket. - Elmentem.- vetettem oda Tynak, majd bevágtam magam mögött az ajtót. Lementem a partra, és csak sétálgattam, majd bementem a vízbe úszni, hátha le tudom magam hűteni...nem sikerült. El se hiszem, hogy Any egy bukottal szűri össze a levet. Az én Anym...

***

Késő este volt mire visszaértem, egész nap úsztam, sétáltam és repültem, de semmi nem segített. Dühös voltam...

- Merre voltál? - rontott nekem egyből Rose amint beléptem. - Any halálra aggódta magát egész nap. - jah képzelem...

- Csak sétáltam meg úsztam. - nyugtattam meg Roset és elindultam felfelé a szobámba.

Egész este nem szóltam senkihez csak ültem a szobámban.A dühöm szép lassan elpárolgott és rájöttem, hogy Any veszélyben van. Egy bukott angyal nem akar csak úgy valakihez közel kerülni. Célja van és ennek Any is része. Beszélnem kell Tyal!

- Végre megvagy. - állított be Any a szobába.

- Én eddig is megvoltam bogárka. Te tűntél el a pasiddal. - láttam a szemében, hogy megbántottam. 

Elmentem melette le a konyhába Tyhoz.

- Nem véletlen, hogy itt van ez a bukott. - telepedtem le barátom mellé.

- Már utána is néztem. Jack és Cole Nicolson. 17 évesek, Bostoniak, két éve vesztették el a szárnyaikat, mert megölték egyik társukat. - nyújtott át Ty egy mappát benne a két srác önéletrajzával.

- Cole a srác aki múltkor itt volt... 

- Igen...nem vettük észre az auráját, mert elrejtette. 

- Mit akarnak a lányoktól? 

- Nem tudom...lehet, hogy csak szórakoznak, élvezik a nyaralást...

- Naív vagy, a bukottak nem csinálnak semmit csak ha utasítják őket. - ki kell derítenünk mi a parancsuk. 

- Anyvel arra gondoltunk, hogy elmegyünk úszni egyett. Éjszaka olyan szép a tenger. - jött be Rose. - Jöttök ti is? 

- Persze. - felelete Ty, és már indultunk is le a partra. 

Meg kell hagyni tényleg szép volt a part éjszaka. Még nem sötétedett be teljesen mikor leértünk, ezért még kicsit napoztunk. 

- Hol voltál egész nap? - ült mellém Any. 

- Sétálgattam. - feleltem egyszerűen.

- Aggódtam...

- Mostmár aggódsz is értem? Dejó nekem, remélem azért nem foglalom le nagyon az elméd és volt időd Jackkal is foglalkozni. Végülis én csak egy "barát" vagyok. - olyan undorral mondtam ki a barát szót ahogy csak lehet, de az ő szavait idéztem. Láttam a fájdalmat a szemében.

- Miért vagy ilyen? 

- Milyen? Én csak az igazat mondom...

- Gonosz és rideg vagy! - fakadt ki, majd felállt mellőlem és csatlakozott barátnőjéhez. Tényleg gonosz voltam vele, de így nekem is könnyebb. El kell felejtenem...

- Irány a víz! - intett Rose és behúzta maga után Tyt. Any is csatlakozott hozzájuk. Én kintmaradtam a parton és tüzet gyújtottam. Régen mindig eggyüt énekeltünk a tábortűz körül, meg pillecukrot sütögettünk.

Szerettem azokat a kirándulásokat. Csak mi négyen a világ ellen....
- Van pillecukor is? - hajolt le mellettem Any és vizes haja a vállamat csiklandozta.
- Keríthetünk ha szeretnél. Még biztos nyitva van valami. Elmenjünk? - néztem fel rá.
- Naná. - mosolyott.
Szerencsére volt egy éjjel-nappali a házunk közelébe, ott betankoltunk pillecukorból. Visszasétáltunk Tyhoz és Rosehoz, majd mindneki keresett egy botot és nekiláttunk sütögetni. A lányok énekeltek, mi meg rémtörténeteket kezdtünk mesélni és élveztük hogy a lányokat ijesztgettük.
Már éjfél is elmúlt mire visszaindultunk. Any majdnem elaludt, úgyhogy a karomban vittem haza. Minden olyan volt mint régen...

Kétely...

(Tyler)

Csak reggel futottam össze Jonathannal, épp kávét főzött.

- Reggelt haver, kávét? - köszönt túl nagy lelkesedéssel reggelhez képest.

- Mi ez a vidámság? Csak nem Any az oka? - fogadtam el a felém nyújtott kávét.
- Nem értem mi köze lenne Anynek...
- Semmi...hagyjuk.. - na persze... nem érti...
- Te viszont feltűnően mogorva vagy...csak nem Rose az oka? - heccelt ő is, de fogalma sem volt mennyire beletrafált.
- Mi van velem? - jelent meg Rose a konyhában, csinált magának egy kávét és besasszézott a nappaliba.
- Öregem legalább a nyelved húzd vissza. - boxolt a vállamba Jonathan és követte Roset.
Megittam a kávémat majd meglestem mit néznek annyira a TVben. Spongyabob ment amit nem hagyhattam ki. Lehuppantam Rose mellé és átkaroltam. Szokásához híven a vállamra hajtotta a fejét és így néztük tovább a szivacs mindennapjait. Eper illata van...baszzus...nem vagyok képes koncentrálni!
- Jóreggelt! - jött be ásítva Any, majd nyújtózkodott egyet. Jonathannak majdnem kiesett a szeme. - Spongyaboob! - kiáltott boldogan, ugrált kettőt majd levetette magát Jonathan és barátnője közé. Rose átkarolta Anyt, ő pedig feldobta Jonathan ölébe a lábait. Miután vége lett kedvenc mesénknek csak kapcsolgattuk a csatornákat, de nem találtunk semmi értelmeset, így megeggyeztünk, hogy a lányok nekiállnak az ebédnek, mi meg leléptünk sétálni.
- Belezúgtál a kiscsajba. - nem kérdés volt inkább figyelmeztetés.
- Te sem panaszkodhatsz...tegnap majdnem megölted szerencsétlen srácot. - vágott vissza.
- Kurva nagy szarban vagyunk ugye tudod?
- Annyira azért nem...
- A Klávé megöl minket ha ezt megtudja! - szakítottam félbe.
- Eltúlzod.
- Jonathan ők emberek...emlékszel Emilyre... - egyikünk aki nem vette komolyan a törvényt.
- Az más...Emily terhes lett egy embertől...ez a veszély náluk nem áll fenn...
- Itt a szárnyunk a tét...! - ki vagyok bukva, kétségbe vagyok esve ő meg viccelődik...
- Tudom jól...de érte megéri... - tudom miről beszél. Én is leszartam a szárnyaimat ha Roseról volt szó..
- Mi legyen? - valamit ki kell találnunk...
- Nem tudom de nagyon ideges vagyok.. - nem kellett kifejtenie pontosan tudtam mire gondol...ugyanarra amire én. Elkezdtem futni amilyen gyorsan csak tudtam. Amint kiértem egy elhagyatott partrészre megálltam és ledobtam az ingem, majd hagytam hogy a szárnyaim végre előbújjanak. Jonatha is beért és ő is hasonlóan tett. Szinte egyszerre lőttünk ki az ég felé és élveztük a szabadságot és, hogy a szél a szárnyaink alá csap.

***

Ebéd után Roseal elmentünk úszni, Jonathan és Any bevackolta magát a TV elé. Találtak valami romantikus hülyeséget és Any addig nyafogott amíg haverom be nem adta a derekát, hogy végigszenvedje vele. 

- Kiváncsi vagyok Any és Jonathan mikor jönnek végre össze. - súgta összeesküvően Rose. 

- Amikor te meg én... - meg se hallotta...legalábbis nem reagált rá.

- Irány a víz!! - ledobta a ruháit, majd megragadta a kezem és húzott maga után a víz felé. Alig tudtam lekapni az ingem, már le is fröcskölt. Versenyt úsztunk és azzal szórakoztunk, hogy lenyomjuk egymást a víz alá.

- Tudod örülök, hogy egy fősulira megyünk. Mi lenne velem nélkületek. - mondta a homokban fekve. A haja szétterült körülötte és olyan volt mint egy angyal. Mellette feküdtem a parton és erre a megjegyzésre felkönyököltem, hogy jobban lássam. - Gondolj bele...nem lenne Any akire folyton vigyázni kell, Jonathan akit meg kell fejteni, és nem lehetnénk együtt többet mi ketten sem. Olyan vagy mintha a bátyám lennél, tudom, hogy mindig számíthatok rád. - a kés a szívemben szépen lassan forogni kezdett, még mélyebbre hatolt és legszívesebben mindent kiadtam volna magamból...

Mikor hazaértünk Anyt és Jonathant a kanapén találtuk. Összegabalyodva aludtak. Rose kikapcsollta a TVt majd hozzám fordult.

- Két hetet adok nekik. - súgta mosolyogva.

- Én nem fogadnék. - szólalt meg Jonathan hirtelen. - Nem az esetem... - majd lehámozta magáról a csajt az ölébe vette és elindult vele fel a lányok szobájába. Lerakta Anyt az ágyra majd átviharzott a szobánkba és ledobta magát az ágyra.

- Nem az ested? - vontam fel a szemöldököm.

- Fogd be! - vágott hozzám egy párnát.

- Valakit csúnyán leoltottak...

- Mintha te felhőtlen párkapcsolatban lennél Roseal. - befordult a fal felé.

- Megmondtad neki? 

- Persze és holnap el is visznek szárnyatvágni. Dehogy mondtam! - ki is túlozza el?... - A szerelem nem nagy dolog...majd elfelejtem.

- Persze...úgy, hogy megdugod az összes körülötted lévő csajt, majd bebeszéled magadnak, hogy mekkora egy fasz vagy és nem érdemled meg őt. Nem fogom végig nézni ahogy összetöröd őt is meg magadat is! 

- Mintha te nem ezt terveznéd...

- Ne vegyél egy lapra magaddal! Egy fősulira megyünk nem fogok asszisztálni a hülyeségedhez! - kiborított és nagyon felbaszta az agyam. Nem tudtam abbahagyni a kiabálást.

- Bocsi srácok lehetne halkabban? - dugta be a fejét Any a szobába. Jonathan ijedtében kifordult a fal felől és le is esett az ágyról.

- Jól vagy Jonathan? - rohant oda hozzá a csaj.

- Jól, csak hagyj... - szólt gorombán haverom. Előbújt a megközelíthetetlen Jonathan. Any szomorúan távozott.

- Menj utána! - kilöktem haveromat a folyosóra és bezártam az ajtót.

- Engedj be te barom! - dörömbölt én pedig lefeküdtem aludtam és reméltem, hogy a haverom nem egy húgyagyú barom és nem cseszi el az életét csak mert így könnyebb...